Szerző: Varosimesek | 2026.05.12. | Írások
Addig vártam, hogy valaki megmentsen Észre sem vettem, saját megmentőm lettem Utam során mindenkihez ragaszkodtam Ki szembejött velem, belekapaszkodtam Hiába küldtek el, egy helyben maradtam Remeteként csak magamban haladtam Majd lelkem bolyongó labirintusában Utamat...
Szerző: Varosimesek | 2026.05.01. | Írások
Egy röpke pillanat és eddigi életemnek vége szakadt. A lövedék szívemet találta el, ott apró darabokra hullott, véres cafatokat hagyva maga után. A lövésre megdermedtem, de nem a meglepetéstől, amit okozott, nem a félelemtől, amit éreznem kellett volna, hanem a...
Szerző: Varosimesek | 2026.04.10. | Írások
Volt egy fal, ledöntötted Volt egy pajzs, összetörted Volt egy torony, megmásztad Volt egy sárkány, leszúrtad Volt egy lány, megmentetted Volt egy szív, megszerezted Most van kapu, tárva nyitva Sok lovag jár ki-be rajta Falnak, toronynak hűlt helye A lány csak annyit...
Szerző: Varosimesek | 2026.04.10. | Írások
Átmeneti menedéket kerestem nálad. Hosszú volt az út, de rád találtam. Menedéket, míg a megfelelő helyre költözöm. Nyitva volt az ajtó, gondoltam beköltözöm. Az átmenetből hosszú évek lett. Közben a lakás egyre szűkebb lett. Költöznöm kéne, jól tudjuk mindketten....
Szerző: Varosimesek | 2026.01.18. | Írások
Előtört belőlem valami. Ez a valami nem kínoz, nem fáj, nem szomorít el, pedig viszonzatlan. Ez a valami olyan, mintha mindig is a lényem része lett volna. Olyan természetes, mint, hogy reggel felkel a nap. Mindig is ott volt, csak eddig el volt bújva. Amikor először...
Szerző: Varosimesek | 2025.12.16. | Írások
Karácsony, kisfenyő, a díszítés természetes: dobozok, termések, az erdőben szedett. Készül az étel, ünnepi. Kacsa ropogós, lilakáposzta, tört krumpli. Előtte erőleves. Kisadag mindenből. Macska lábam alatt, miközben az étel fő. Enni kap ő is, kedvencet, tasakosat....
