Szerző: Varosimesek | 2026.10.28. | Írások
Ez a vers arról a katartikus pillanatról szól, amikor ráébredünk: mekkora erő van abban, ha félretoljuk mások árnyékát, és végre a saját szemünkkel nézzük a világot. Húsz évig tűrtem, majd újabb húsz évig ültem. Pár éve felálltam, és végre megláttam, mit eddig...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.28. | Írások
A múlt traumái elől sokan építünk magunk köré biztonságot nyújtó falakat, amik bevehetetlen várakként a saját börtönünkké válhatnak. És a falakat csak mi tudjuk lebontani, hiszen mi építettük fel őket. A verset ez a börtön ihlette. Hogy mélyről jöttél, megértem,...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.26. | Írások
János leszállt a vonatról. A csomagját a vonaton felejtette. A vonat már továbbindult, amikor ezt észrevette. A zsebébe nyúlt, hogy a tárcáját keresse, de csak egy doboz cigit talált, amit még felszállás előtt vett. A másik zsebében némi aprópénz lapult. Átgondolta,...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.25. | Írások
Hatással vagy még rám, ezt kérdezem magamtól, de választ nem kapok a terített lapokból. A tarot nem mutatja meg, amit érzek, mindhiába üzenek a felsőbb énnek. Szívem hallgat, és egyre csak rejtőzködik, a makacs elme az, ami most működik: Mi kettőnk közt van, rég el...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.25. | Írások
önmagunk választásáról Három haiku vers a múlt lezárásáról, a mérgező kötelékek elengedéséről és az önmagunk mellett meghozott, tudatos döntésről. Kép: AI Ébredés Tarts ki, régi én, az ébredés fájdalmas. Te most karmát törsz. Az új életnek, csodáknak, tiszta lapnak...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.20. | Írások
Oltárt építettünk a sötét lombok alatt,de csak a pokol tüze égett a körmünk alatt. Ruhánk, mint fekete sólyom, szállt a sötétségben,miközben fuldokoltunk a szeretetéhségben. Zilálva, gyanakvóan öleltük egymást,szerelmünkben előre láttuk a bukást. Mindvégig hittem,...
