Vakká váltunk, mikor az újszülött testben kinyílt szemünk,
a lélegzet első pillanatával elfelejtődött a küldetésünk.
Ikrek voltunk mi, csak más-más időben,
nem osztoztunk együtt a szülői bölcsőben.
Te jómódban nőttél fel, én szegénységben nélkülöztem,
te egyedül voltál, én támaszt barátok közt leltem.
Te tanult voltál és faltál minden információt,
én figyeltem és tökélyre fejlesztettem az intuíciót.
Te beszéltél és tanítottál másokat,
én csendben befele futottam a távokat.
Mást tapasztaltunk, éltünk meg, és hordoztunk,
mégis születésünk óta ugyanúgy gondolkoztunk.
A testünk formálni akart és beilleszkedni,
miközben tudtuk, a bolygót jöttünk megmenteni.
Találkoztunk, és bennem megtörtént az ébredés,
felrémlett az évszázados küldetés.
Tudtam, célom nagyobb, mint a földi élet,
hogy nem letelepedni jött ide a lélek.
Az ember embert öl és a környezetét pusztítja,
csak egy üres bolygó marad, ha így folytatja.
A Föld haldoklik, izzik, majd ki fog hűlni,
ébredj és segíts te másik földönkívüli.
Mert célunk nagyobb, mint a földi élet,
nem letelepedni jött ide a lélek.
Az ember embert öl és a környezetét pusztítja,
csak egy üres bolygó marad, ha így folytatja.
https://www.youtube.com/watch?v=_-Ewu01cCj4&list=RD_-Ewu01cCj4&start_radio=1