Nem tudom, más hogy van vele, de én unom már a széthúzást: a gyerekes irigykedik a gyermektelen szabadidejére, az egyedülálló irigyli a párban élőt, mert nem kell mindent egyedül csinálnia, a lakással rendelkező irtózik a hontalantól, a politika a családok közé áll, és általánosságban mindenki furcsán néz arra, aki az átlagtól eltérő életet él. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy a nem „átlagos” emberekről írjak, mert ha beleláthatunk mások nem hétköznapi életébe, ha az már nem ismeretlen számunkra, talán más véleménnyel leszünk róluk. Hiszen mindenkinek az a normális, amiben él. Azt szeretném elérni, hogy nyissunk mások felé ahelyett, hogy ítélkeznénk. Mert attól, hogy valaki máshogy él, még nem jó vagy rossz, ahogy ő csinálja. Ezenkívül azt is szeretném bemutatni, hogy pár ember kitartó munkájával lehet nagy dolgokat elérni, a közösségért tenni.

Köszönöm, ha olvasod, és remélem, inspirálónak találod az írásaimat!