Szerző: Varosimesek | 2026.10.29. | Blog
Valaki szerint az AI egy újabb eszköz arra, hogy elszigeteljen minket a külvilágtól, valaki szerint megkönnyíti az életet, és van, aki szerint üzlet. Én személy szerint a végítéletben nem hiszek. Nemcsak arról van szó, hogy a gépeken van kikapcsológomb (kivéve az...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.28. | Írások
Ez a vers arról a katartikus pillanatról szól, amikor ráébredünk: mekkora erő van abban, ha félretoljuk mások árnyékát, és végre a saját szemünkkel nézzük a világot. Húsz évig tűrtem, majd újabb húsz évig ültem. Pár éve felálltam, és végre megláttam, mit eddig...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.28. | Írások
A múlt traumái elől sokan építünk magunk köré biztonságot nyújtó falakat, amik bevehetetlen várakként a saját börtönünkké válhatnak. És a falakat csak mi tudjuk lebontani, hiszen mi építettük fel őket. A verset ez a börtön ihlette. Hogy mélyről jöttél, megértem,...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.26. | Írások
János leszállt a vonatról. A csomagját a vonaton felejtette. A vonat már továbbindult, amikor ezt észrevette. A zsebébe nyúlt, hogy a tárcáját keresse, de csak egy doboz cigit talált, amit még felszállás előtt vett. A másik zsebében némi aprópénz lapult. Átgondolta,...
Szerző: Varosimesek | 2026.10.25. | Írások
Hatással vagy még rám, ezt kérdezem magamtól, de választ nem kapok a terített lapokból. A tarot nem mutatja meg, amit érzek, mindhiába üzenek a felsőbb énnek. Szívem hallgat, és egyre csak rejtőzködik, a makacs elme az, ami most működik: Mi kettőnk közt van, rég el...
