Ez a vers arról a katartikus pillanatról szól, amikor ráébredünk: mekkora erő van abban, ha félretoljuk mások árnyékát, és végre a saját szemünkkel nézzük a világot.
Húsz évig tűrtem,
majd újabb húsz évig ültem.
Pár éve felálltam,
és végre megláttam,
mit eddig kitakartak mások,
és azt hittem, csak átok.
Kiderült, hogy áldás,
ha szabad a kilátás.
Főcím kép: Pexels