Hit és bizalom egy pozitív jövőképben a gödör mélyén
Úgy tartják, ha már nem tudsz mit kezdeni egy problémával, és felemészti minden energiádat, akkor a legjobb elengedni. Zaklatott állapotban kevesen vannak, akik egy ilyen tanácstól ne másznának a falra.
Hogy engedjem el, ha a nap minden percében ezen rágódom? A gondolat a legváratlanabb helyeken vagy épp az öröm pillanataiba is bekúszik, amikor csak az zakatol a fejemben: mit, miért és hogyan tegyek, hogy végre megnyugodhassak.
Tény, hogy az egész napos agyalástól semmi sem lesz jobb. Nem oldódik meg semmi, és a jelen pillanatait sem tudjuk megélni. A jóllétemet a jövőbe helyezem: majd ha megoldódott a helyzet, megengedem magamnak, hogy jól legyek. És itt a kulcs. Igazából magával a kifejezéssel van a gond.
Az elengedés ugyanis két dolgot jelent:
1.Bármennyire is szeretném ezt a dolgot, megengedem, hogy ne valósuljon meg
Ha már minden tőlem telhetőt megtettem, és mégsem történt változás, átadom a helyzetet egy felsőbb hatalomnak (univerzumnak, Istennek, a sorsnak), és kérem, hogy oldja meg, vagy hozza el azt, amire vágyom. Azaz átadom az irányítást, mert egy nagyobb erő jobban tudja, mire van szükségem. Nem feltétlenül a pillanatnyi vágyam fog teljesülni, hanem az, ami valóban a javamat szolgálja. Ha pont ez a dolog, akkor ez, de az is lehetséges, hogy ennél valami sokkal jobb.
Ezzel a döntéssel megengedem, hogy a kérésem esetleg ne teljesüljön. Ez rendkívül nehéz, hiszen ha valamiért nagyon odavagyunk, hajlamosak vagyunk birtokolni akarni. A gondolat, hogy nem lehet a miénk, elszomorít, feldühít vagy teljesen kikészít – attól függően, hogy éppen milyen rezgésszinten vagyunk.
2.Kiengedem az irányítást a kezemből, és nem foglalkozom vele többet
Elképzelem, milyen lenne, ha megvalósulna, megteszem a szükséges lépéseket, és kérem az univerzumot, hogy segítsen. Ezután már nem gondolok rá többet, vagyis elengedem magát a gondolatot is. Nem agyalok rajta tovább, mert bízom benne, hogy a helyzet megoldódik, vagy a kérésem teljesülni fog.
Ez sem könnyebb feladat az előzőnél: erős hit kell hozzá és a kontroll teljes elengedése. Sokat segíthet, ha valahányszor felbukkan a probléma, azzal a lendülettel vissza is tereljük a figyelmünket a jelenbe, és arra koncentrálunk, ami éppen körülvesz minket, vagy amit a külvilágból tapasztalunk. Emellett a testmozgás is remek eszköz arra, hogy végre kiüresedjen a fejünk.
Az elengedés egy tanulható belső folyamat, nem megy egyik napról a másikra, légy türelmes magaddal. Nem azt jelenti, hogy feladjuk, vagy hogy nem érdekel minket a célunk. Sokkal inkább azt, hogy levesszük a görcsös akarást a folyamatról, hogy békére leljünk. Mert valahányszor sikerül egy mély levegővel letennünk a kontrollt, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz a megnyugváshoz, amit az agyalástól reméltünk.
Akár a magasabb erőkre bízod a megoldást, akár tudatosan kikapcsolod az agyad, a lényeg ugyanaz: visszaadod magadnak a jelen pillanat szabadságát. Mert az élet nem akkor kezdődik, ha a probléma megoldódott – hanem pontosan most, ebben a pillanatban.