Szerző: Varosimesek | 2026.06.28. | Írások
Amikor a cicánk dönt helyettünk Huszonegy év. Anyámmal kevesebb jutott. Mikor őt veszítettem el, azt hittem, a halál örökre elválaszt. Most, hogy te hagytál itt, már szerencsére másban hiszek. Tudom, ha mindketten szeretnénk, újra találkozni fogunk. Mikor anyám ment...
Szerző: Varosimesek | 2026.06.17. | Írások
Figyelünk. Te engem, én téged. Kerülünk. Míg eljön a végzet. Szeretünk. A halálon túl is. Nem engedünk. A büszkeség úr itt. Csendben vagyunk. Mert lelkünk tudja. Helyben állunk. Mit testünk titkolna. Ha mozdulnánk. Megtörne minden. Nyílna az égbolt. Lenézne...
Szerző: Varosimesek | 2026.05.01. | Írások
Egy röpke pillanat és eddigi életemnek vége szakadt. A lövedék szívemet találta el, ott apró darabokra hullott, véres cafatokat hagyva maga után. A lövésre megdermedtem, de nem a meglepetéstől, amit okozott, nem a félelemtől, amit éreznem kellett volna, hanem a...
Szerző: Varosimesek | 2026.04.10. | Írások
Volt egy fal, ledöntötted Volt egy pajzs, összetörted Volt egy torony, megmásztad Volt egy sárkány, leszúrtad Volt egy lány, megmentetted Volt egy szív, megszerezted Most van kapu, tárva nyitva Sok lovag jár ki-be rajta Falnak, toronynak hűlt helye A lány csak annyit...
Szerző: Varosimesek | 2026.04.10. | Írások
Átmeneti menedéket kerestem nálad. Hosszú volt az út, de rád találtam. Menedéket, míg a megfelelő helyre költözöm. Nyitva volt az ajtó, gondoltam beköltözöm. Az átmenetből hosszú évek lett. Közben a lakás egyre szűkebb lett. Költöznöm kéne, jól tudjuk mindketten....
Szerző: Varosimesek | 2026.01.18. | Írások
Előtört belőlem valami. Ez a valami nem kínoz, nem fáj, nem szomorít el, pedig viszonzatlan. Ez a valami olyan, mintha mindig is a lényem része lett volna. Olyan természetes, mint, hogy reggel felkel a nap. Mindig is ott volt, csak eddig el volt bújva. Amikor...
