Ne gondold, hogy magadra hagylak, ezt érted is teszem,
ha utamat utaddal többé már nem keresztezem.
Az átok megtörik, ha nem téged választalak,
s belenyugszom: évszázadokon át megkaphattalak.
Ez az élet az, mely mindkettőnket ébreszt,
a Csipkerózsika-álomból tettekre késztet.
Eleget vándoroltunk ketten Atlantisz óta,
döntenünk kell végre, mert ütött az óra.
A családunk akkor kitagadott, most visszafogadna,
ha a kettőnk közötti vérszerződés felbomlana.
Tudom, megfogadtuk: mindig egymás mellett maradunk,
és a világ ellen kéz a kézben harcolunk.
Kérlek, engedd meg, hogy a két lélek hazatérjen,
és ezzel minden a helyére kerülhessen.
Titkon te is erre vágysz, nem a vándorútra,
ne hagyd, hogy az elme vigyen újra tévútra.
Búcsúzzunk, még ha el is feledjük egymást,
szívünk tudni fogja: valaha volt egy hűséges társ.
Főcím kép: AI