Amikor a cicánk dönt helyettünk:
A kisállat-gyász, az utolsó búcsú és az elengedés tanítása.
Huszonegy év. Anyámmal kevesebb jutott.
Mikor őt veszítettem el, azt hittem, a halál örökre elválaszt. Most, hogy te hagytál itt, már szerencsére másban hiszek. Tudom, ha mindketten szeretnénk, újra találkozni fogunk.
Mikor anyám ment el, az még sokként ért. Előző nap még tervezgetett, másnap az üres lakásba mentem haza. Most is az üres lakásba térek haza, de te adtál időt, évekig készítettél fel rá.
Több mint két évtized.
Az utolsó pár évünk a halál árnyékában telt. Bármilyen problémával mentünk az orvoshoz, ő mindig temetett téged. Egy éve már én is. Minden újabb, együtt töltött napot áldásnak tartottam.
A szüleim vénülését nem nézhettem végig. Te megadtad nekem mindazt, amit ők nem tudtak. Mikor anyu hirtelen elment, düh volt bennem és számonkérés. Kértem Istent, mutassa meg, hogy létezik. Támassza fel anyámat, és ha megteszi, én leszek a leghűségesebb hívője. Mikor te haldokoltál, már azért könyörögtem, hogy vegye el azt, akit a legjobban szeretek, mert én gyáva vagyok, és nem tudok dönteni.
Anyám haláláról telefonon értesültem. Nálad a hívást én kezdeményeztem, sírva hívtam fel az orvost:
– Mikor van az, hogy vége van?
– Ha már nem eszik, akkor napok vannak hátra – jött a válasz.
Nem napok voltak, csak egyetlen este, amikor kimaradt a vacsora. Akkor már két hete többnyire csak feküdtél. Én vacilláltam. Átkozott egy dilemma:
Döntsek én, és legyen a halál kegyes, vagy fájdalmas, de a döntés joga a tied maradjon?
Másnap a munkából hazaérve még az ajtóban fogadtál. Gyenge testedet már nem szívesen emeltem fel magamhoz, féltem, hogy eltöröm a csontodat. Örültem, hogy még itt vagy. Te visszafeküdtél, ételt továbbra sem kértél. Hosszú órákig búcsúztam tőled, elmondtam mindazt, amit a szüleimnek nem tudtam.
Haláltusád nem tartott sokáig. Veled szerettem volna lenni, mikor ez megtörténik, és te ezt is teljesítetted. Megadtad azt a fájdalmas felismerést, hogy így is el lehet menni: megvárni, hogy a másik is készen álljon az elengedésre. Megkönnyítetted a dolgomat, végül te döntöttél. Köszönöm, Cica, emberfeletti, amit velem tettél.