Amikor te adsz, én elfogadom,
mikor dühösen szúrsz, én kibírom.
Éppen csak annyit, mint a másik,
akkor is, ha a szív ettől fázik.
Ha te fent, én alárendelődve,
a következő életben cserélve.
A mérleg így van egyensúlyban,
életeken át vívunk egy harcban.
Hogy miért küzdünk, már rég nem tudjuk,
tetteinkkel a dühöt tápláljuk.
A kerék forog, s az ördög hajtja,
kiszállni nem enged ebből a karma.
Sorsunk örökre elmérgesedett,
de én ennek most már véget vetek.
Erővel más utat török magamnak,
ebben a mintában magadra hagylak.
Főcím kép: AI