Testem már haldoklik, nem bírja a kiképzést,
de lelkem még nem végezte el a küldetését.
Szívem addig küzd, amíg a jeget meg nem törte,
hosszú tusáját nem látta előre.
Harcba indult, de csak szeretettel támadt,
az ellenfél méltó volt és sosem fáradt.
A szeretet nem vált be, a szó lett a következő,
lassacskán egyre véresebb lett a csatamező.
A füled süket volt és nem hittél a szónak,
a jég köré sárkányt állítottál szószólónak.
A sárkány ellen már én is kardot rántottam,
de tüzes okádékától visszatántorodtam.
Közben láttam, hogy a jég alatt drágakő ragyog,
tudtam, hogy a háborúval soha fel nem hagyhatok.
Évek teltek el, már a sárkány is megöregedett,
a szív alakú jég mögé leheveredett.
A szeretetem végre megolvasztotta a jeget,
de az nem rejtett mást csak sötét üreget.
Kezeim közül kifolyt a víz és semmi sem maradt,
száz év küzdelem eltűnt egy pillanat alatt.
Főcím kép: AI