A múlt traumái elől sokan építünk magunk köré biztonságot nyújtó falakat, amik bevehetetlen várakként a saját börtönünkké válhatnak. És a falakat csak mi tudjuk lebontani, hiszen mi építettük fel őket. A verset ez a börtön ihlette.
Hogy mélyről jöttél, megértem,
nélkülöztél, ezt nem kétlem.
Várat építesz, hogy bizonyíts, látom,
kőfallal vetted körül, ki nem állom.
Magad is bezártad oda, és elérni oly nehéz,
szíved odabent tombol, segítséget tőlem kér.
Csak annyit mondhatok: törd szét a falakat,
sírva könyörgöm, különben magad maradsz.
Főcím kép: Pexels