Oltárt építettünk a sötét lombok alatt,
de csak a pokol tüze égett a körmünk alatt.
Ruhánk, mint fekete sólyom, szállt a sötétségben,
miközben fuldokoltunk a szeretetéhségben.
Zilálva, gyanakvóan öleltük egymást,
szerelmünkben előre láttuk a bukást.
Mindvégig hittem, hogy engem dobsz máglyára,
véremet kívánod az épített oltárra.
Vak voltam, nem tudtam, mi dobog a maszk alatt,
végül az áldozat nem más lett, mint te magad.
Főcím kép: Pexels